2009. október 11., vasárnap

Rosinante Fogadó

Templomi esküvőnk első évfordulójának ünnepén úgy gondoltuk, hogy éttermi ebéddel ünnepelünk. Miután már több bloggernél olvastam, csoda szépeket a Rosinante fogadóról, hát úgy döntöttem, hogy megfűzőm KáeM-et, hogy mi is látogassuk meg a valójában címmel nem rendelkező éttermet (a navigáció itt persze el is vérzett:P). Sebaj, KáeM megnézte a honlapon fent lévő térképet és ezzel meg is állapította, hogy meg fogjuk találni. Nagyon örültem, és akkor még mit sem sejthettem arról a kedvességről, amit a mai napon tapasztalhattam.

Odaúton a csodálatos őszi táj nézegetése közben (a nem rég elállt eső miatt, eléggé borongós volt azért ez a táj), hogy milyen vicces lenne, ha összefutnánk Mirelle-el, aztán el is vetettem ezt a gondolatot. Kacskaringós úton, de megérkeztünk az étterembe.



Kedvesen fogadtak, s mivel a benti részt választottuk a kinti hűvösre tekintettel a sparhelt mellett ajánlottak egy asztalt. Rajtunk kívül még egy asztalnál ültek odabent, bár róluk hamar kiderült, hogy helyiek. Odakint pedig éppen egy nagyobb asztalnál foglalt helyet egy nagyobb társaság.

Amíg az étlapot nézegettük, addig pincérünk hozott nekünk egy kis elő-előételt, amiről elmondta, hogy az éppen akkor végződő FinoMániások készítették. Padlizsánkrém és két féle kenyérke volt a tányéron, amit természetesen jóízűen elfogyasztottunk. Előételnek levest választottunk: KáeM Tejfölös, kakukkfüves vargányagombóc levest választott, én pedig Selymes zöldborsó krémlevets sonkachips-szel és vajhab galuskával. Főételnek: Fűszeres paprikakrémben érlelt sertés szűzpecsenye baconben sült ceruzababbal, friss tejföllel és Konfitált malacsült pikáns pórékrémmel gratinírozva kemencés káposztás lángossal elnevezésű fogásokra esett a választásunk. Előrelátóan úgy döntöttünk, hogy a desszertről majd később döntünk. Míg vártuk a fogásokat, kicsit nézelődtünk és akkor a kinti asztaltársaságban felfedeztem Mirelle-t. Teljesen hihetetlen volt:)



Aztán mikor megérkeztek a leveseink és elkezdtük fotózni azokat, az egyik kedves hölgy megkérdezte, hogy csak nem gasztrobloggerek vagyunk. Nem titkoltuk, hogy van egy blogunk, ami ugyan nem tisztán gasztro, de azért az is. Ezután nem sokkal Mirelle jött oda hozzánk, hogy akkor ő most lebukott:) Nagyon kedves volt. Ahogy a többiek is. Az egész ebéd alatt olyan érzésem volt, mintha mi is azon család részei lennénk. Aki felénk járt, kedvesen köszönt, mosolygott, vagy mondott valamit. Aztán felajánlották, hogy ha szeretném megkaphatnánk a hétvégi FinoMánia receptjeit. Naná, hogy kértük, s hát ha sikerül, akkor a desszertből is hoznak nekünk. Így hát miután elfogyasztottuk a levest és a főételnek kb. a felét (akkorák az adagot, hogy egyszerűen nem tudtunk megbirkózni vele), kis pihenő és beszélgetés után érkezett is a különleges desszert: Sült mascarpone torta fűszeres birsalmával.

Az ételekkel kapcsolatosan is csak szuperlativuszokban tudok a fogadóról beszélni, egyetlen kritikai észrevételem van – csak hogy azért legyen;) – a káposztás lángosban lévő káposzta az én ízlésemnek kicsit túl borsos volt, de ez tényleg csak egy apróság, s nem tántoríthat el attól, hogy a becsomagolt és hazahozott maradékot jóízűen megegyem.
A számla zenélő dobozban érkezik, amiben apró belga csokoládét is adnak búcsúzóul, illetve a hölgyek rózsa nélkül nem távozhatnak a Rosinante-ból. Árkategóriára teljesen kellemes, az elő-előételt, illetve a desszertet ajándékba kaptuk, s így fizettünk borravalóval 7720 pénzt.

Fél kettőre volt asztal foglalásunk, valamivel előtte érkeztünk és három óra után távoztunk az étteremből, csodálatos élményekkel. Azzal a biztos tudattal, hogy visszatérünk még nem is egyszer. Legközelebb jövőre egy FinoMániára:) (Az ideiek sajnos már beteltek)

Ezúton is köszönjük a csapatnak a nagyon kellemes ebédet és a vendéglátást. 

2 megjegyzés:

  1. Én is nagyon örülök, hogy megismerkedhettem veletek.

    Jövőre ugyanott. :D

    Mirelle

    VálaszTörlés
  2. Úgy legyen:DDDD Amúgy is jössz még nekem egy dedikálással;)

    VálaszTörlés

Printfriendly