2010. szeptember 30., csütörtök

Elfújta a szél – Balett




Nos a második kúltursokk a hétre. Vagyis a sokk inkább csak Káemnek, mert hogy ő nem egészen így képzelte a dolgot, két előadást beszéltünk meg, a második a Tosca lett volna, de aztán valahogy félreértettem és így lett a balett. Nos az ő megfogalmazásában: „Toscának nagyon szar volt. Elfújta a szélnek meg furcsa, de az egymás követő felvonások javuló tendenciát mutattak.”

„Scarlett Q'Hara Észak-Georgia ünnepelt szépsége. Dél gyönyörű birtokán, "Tarán" él. Tizenhat éves, mindenkivel flörtöl, de csak egyvalakibe - birtokszomszédjuk fiába -, Aschley Wilkesbe szerelmes. Aschley azonban rokonával, Melanyval köt házasságot. Scarlett ezért bosszúból Melany bátyjához megy feleségül.
Közben kitör az Amerika történelmét átalakító Észak-Dél háború. A világ alaposan megváltozik Tarán és Scarlett életében egyaránt. Rhett Butler, a nagyvilági üzletember szerelemre lobban a gyönyörű, korán megözvegyült Scarlett iránt. 
Reménykedik abban, hogy egyszer elnyeri a lány vonzalmát. Scarlett azonban reménytelenül szerelmes a gyenge, enervált Aschlybe. A szép és akaratos lány a fennmaradás érdekében kompromisszumokra is képes. Ha kell puskát ragad gyönyörű birtokuk védelmében és még a testét is felajánlja csakhogy céljait elérje.
Két férj hal el mellőle, majd a szerelmes Rhett Butler felesége lesz. Mindent megkap, amit csak akar, mégsem boldog.
Életének két biztos támaszát is elveszti: amikor Melany meghal hiányolni kénytelen ennek a nagyszerű asszonynak a szeretetét és csalódik Aschleyben, amikor rádöbben, hogy a férfi mindig is Melanyt szerette. Rá csak mint egy szép nőre vágyakozott.
Mire Scarlett megérti, hogy életében az igazi társa és szerelme Rhett Butler - addigra Butlerben a láng kihunyt és elhagyja a nőt.”

Nos hát ez a darab nem egy olyan klasszikus, tradicionális balett, mint a Diótörő, a Hattyúk tava, vagy akár a Carmina Burana…és ez érezhető is rajta. A zene Antonin Dvorak és Rácz Zoltán műveiből került összeállításra. S nem végig az operház zenekara játszik, vannak felvételről bejátszott részletek is az Amadinda együttes előadásában.
A színpadon tényleg szenvedés volt az első felvonásban. Aztán ez valamelyest javult. Szépen táncoltak a szereplők, annak ellenére, hogy nem volt könnyű dolguk. Éppen azért voltam kíváncsi a darabra, mert nem hittem, hogy tánccal tökéletesen vissza lehet adni a könyv (és a film) hangulatát. Nem is sikerült. Itt-ott időrendben sem úgy következtek az események, ahogy arra én emlékeztem. Ennek ellenére tetszett, jól eltalálták a szereplőket, s Popova Aleszja miatt pedig mindenképpen érdemes volt megnézni.
Az operaház belső fotója a Budapestinfo oldaláról van. A képek pedig innen. -  KáeM véleményéhez kapcsolodóan pedig hozok majd egy vicces kis szösszenetet;)



A vicces szösszenet pedig egy kárbejelentő a Hungária Biztosítótól:
"A “Baleset oka” rubrikában:
9. Az esemény részletes leírása:
Sötét volt már, baljósan zúgtak az útmenti jegenyék. A széltépte felhõk már-már feladni látszottak harcukat a Hold ellen, ám az égitest gyõzedelmeskedett. Hideg fény szórta be ezüstjével a csalitos settenkedõ vadjait, az árokban lassan varangyosbékák kuruttyolták esti imájukat.
Na,ekkor ütöttük el a motorost. Balra akartunk elkanyarodni, de meggondoltuk magunkat, mondván ott se lesz jobb. A motoros szegény bedõlt balra villogó indexünknek, ám mi visszakanyarodtunkban rajtaütöttünk, õ pedig az árokban hengerbucskázott, szegény. A békáknak torkára fagyott a kurutty!
11. Véleménye szerint a baleset bekövetkezésének mi volt az oka, azért kitehetõ felelõssé?:
Az autó vezetõjének pillanatnyi kihagyása, a szerencsétlen körülmények és a világ általános nyomorúsága. Mindig az ártatlanok szívják meg, mindig.
12. Egyéb közlendõk:
Az elõadás, melynek megtekintésére Nyíregyházára igyekeztünk (Csehov: 3 nõvér) nézhetetlen volt. A II. felvonásra értünk oda. A III. felvonás alatt már szívesen cseréltem volna a motorossal. A IV. felvonás alatt bárkivel.
"

Szeptemberi összesen


Hát az elmúlt hónapom finoman szóval is nem a konyhában telt, de azért nem titkolom el, hogy miket is ettünk. ;)

szeptember 1. Szerda – Mozi...nachossal:)
szeptember 2. Csütörtök – Hideg vacsora
szeptember 3. Péntek - Pizza
szeptember 4. Szombat – Magyaros spagetti/sajtos rúd
szeptember 5. Vasárnap – Bombay csirke/Nektarinos pite

szeptember 6. Hétfő – Hideg vacsora
szeptember 7. Kedd – Tejszínes rakott krumpli
szeptember 8. Szerda – Sajttal sonkával töltött csirkemell hasábbal és káposzta salátával (Grill-land Pólus)
szeptember 9. Csütörtök – Menet közben a magyar egészségügy útvesztőiben bolyongva
szeptember 10. Péntek – Sminkelős estén voltunk, így előtte volt némi Mc ebédnek és vacsorának összevonva
szeptember 12. Vasárnap – Fokhagymás libamáj lilahagymával és friss kenyérrel/Sacher torta

szeptember 13. Hétfő – Pizza, vékony ropogós változat:)
szeptember 14. Kedd – Sörben sült csülök szeletek
szeptember 15. Szerda – Sajtos kukoricafőzelék
szeptember 16. Csütörtök – Túrós vajas puliszka
szeptember 17. Péntek – Az elromlott kocsi miatt elég nagy rohanásban voltunk egész nap. Így jó későn ettünk némi Mc kalóriát.
szeptember 19. Vasárnap – Rosinante/ Cukkinis-hagymás-sonkás quiche

szeptember 20. Hétfő - Hideg
szeptember 21. Kedd – Tk pizza...elfelejtettem fotózni, így majd később jön a recept.
szeptember 22. Szerda - Virsli
szeptember 23. Csütörtök – Silver Resort/Tölgyfa csárda
szeptember 24. Péntek – Silver resort
szeptember 25. Szombat – KFC/ Grillezős vendégség...itt is köszönjük szépen:)
szeptember 26. Vasárnap – Cigánypecsenye/Sült kolbász

szeptember 27. Hétfő – Hideg vacsora
szeptember 28. Kedd – Natúr csirkemell burgonyalángossal (Piccolo Mondo Étterem –Duna Pláza)
szeptember 29. Szerda – Gyros pitával
szeptember 30. Csütörtök – Burger King

2010. szeptember 28., kedd

Rossini: Sevillai borbély



Időnként ránktör a kultúra (vagy mi rá:P)…valahogy megint úgy alakult, hogy egy hétre jutott két előadás is a Magyar Állami Operaházban. Lett a fent említett és a majd csütörtökön egy kis balett.



Az opera cselekménye
„I. felvonás
Almaviva gróf beleszeretett Rosinába, Bartolo doktor gyámleányába - olyannyira, hogy rangján alul is megházasodna. Álruhában kóborol Bartolo háza előtt, egy alkalmi zenebandával ad szerenádot. Ekkor jelenik meg Figaro! A borbély-mesterség csak ürügy szinte, hogy házakba ki-bejárjon, hölgyektől urakhoz levélkét, üzenetet vigyen, ügyeket oldjon és kössön, bonyolítson éltet, szerelmet. S gyűjtögesse a csengő-pengő borravalót. Figaro Bartolo házába is bejáratos, s így egy kis csellel Almaviva gróf is közlebb jut céljához. Mint szegény diák - „Lindoro - vallja meg szerelmét Rosinának, de a várva-várt választ már nem tudhatja meg, mert a szerenádot megzavarják. Bartolo hírét veszi, hogy Almaviva gróf a városban tartózkodik, úgy dönt, hogy még ma nőül veszi Rosinát és hozományát, és Basilióhoz siet. Figaro is munkához lát, tervet sző: mint részeg katonát, beszállásolási cédulával fogja a grófot a házba juttatni. A szerelemre gyúlt Rosina elhatározza: mindent megtesz, hogy Bartolótól és házától megszabaduljon. Levelet ír Lindorónak, felajánlja szerelmét, és kéri, szabadítsa meg. De hogyan juttassa el üzenetét az ismeretlen fiatalemberhez? Figaro toppan a szobába, elbújik, és kihallgatja a Basilióval visszatérő Bartolót. Basilio „zenemester pénzért hajlandó a rágalomra, a csalásra. Úgy döntenek Bartolóval, hogy azon nyomban megírják a házassági szerződést, és még ma tető alá hozzák a házasságot. Figaro minderről értesíti Rosinát, s a levéllel a grófhoz indul. Bartolo leleplezi a leányt, hogy titokban levelezést folytat. De Rosina állhatatos, tagad, semmitől meg nem retten - Bartolo majd megpukkad. Kvártélyt követelve, részeg katonaként ront be Bartolóékhoz Almaviva. Bármilyen ügyes is a lány, bármily elszánt is Almaviva, Bartolo nem hagyja magát. Az indulatok magasba csapnak, a gróf elveszti a fejét, és Bartolóra támad. Figaro sem tudja lecsillapítani - a nagy csetepatéra váratlanul megjelenik az őrjárat. A katonának öltözött grófot letartóztatják, és már indulnának is vele a dutyiba. Nincs más lehetőség: Almaviva titokban felfedi kilétét az őrtisztnek, a gróf megszabadul. Senki nem ért semmit, minden a feje tetejére áll.

 
II. felvonás
Almaviva zenetanárnak öltözve állít be a doktor házába, bizonygatván, hogy a megbetegedett Basilio helyett kell órát adnia Rosinának. Hogy Bartolo gyanakvását eloszlassa, odaadja neki a lány levelét, amelyhez úgymond véletlenül jutott hozzá, s amely rendkívül alkalmas eszköze egy Almavivára irányuló rágalmazásnak. Bartolo ennek ellenére jelen akar lenni az énekórán. Szándékától az sem téríti el, hogy Figaro csakis most ér rá őt megborotválni. A helyzet kényszerűségét az ügyes borbély arra használja fel, hogy elcsenje Rosina erkélyének kulcsát. Kevésbé biztató fejlemény, hogy - épp a legalkalmasabb pillanatban - betoppan Basilio. Csak az Almaviva pénzével súlyosbított érvek bírják őt távozásra. De az óvatlan szerelmeseket Bartolo ezek után is lefüleli, és szétkergeti őket. Bartolo megmutatja Rosinának az ominózus levelet, hogy elhitesse: Lindoro, a „kétszínű, álnok ember csak ki akarná őt szolgáltatni Almaviva grófnak. Az éjjeli viharban Bartolo elrohan az őrségért, az erkélyen bemászó gróf és borbély pedig egy elkeseredett-feldühödött Rosinával találják szembe magukat. A félreértés azonban rögtön tisztázódik. „Lindoro leleplezi magát - és a gyámapa intrikáját: a vagyontalan diák és a nagyhatalmú Almaviva gróf egyugyanazon személy. A boldog szerelmesek most már a Bartolo állította csapdát is a maguk javára fordítják. A sorsdöntő percben érkező jegyző egykettőre összeadja őket, és kapóra jön Basilio korruptsága is, amelyet éppen csak egyengetnie kell egy pisztolynak. Az énekmester tanúként hitelesíti Almaviva és Rosina házassági szerződését, megbízója, az őrséggel későn befutó Bartolo pedig természetesen hoppon marad.”

 
Nos nem volt rossz a darab, bár az éppen aktuális szereposztás – szerintem – nem éppen a legszerencsésebb. Konkrétan Yang Li,mint Rosina számunkra nem volt teljesen hiteles. A darabban pedig itt-ott azért voltak álmosító részletek, amikor le-le csukódott a szemünk…azért teljes elalvásra nem volt esélyünk, mert hogy az első sorban a dobok mellett erre szerintem senki nem képes (bár az anyukám egyszer elkísért discoba és simán elaludt a bazi hangos hangfal mellett:P) Volt egyébként kedvenc jelenet is: amikor is Almaviva gróf előkapta a bankkártyáját, az őrnagy pedig a mobil kártyalehúzót:D
 
A képeket a színházajánló oldaláról csentem, mert az opera oldalán nem találtam galériát. -  Az operaház fotója pedig köszönettel innen kerülhetett ide. 
 

2010. szeptember 27., hétfő

Heti egyperces 2010/39.


"A humor a dolgokkal szembeni egyfajta látásmód, viszony vagy érzés, mindenekelőtt velünk született adottság, ami valakiben vagy megvan, vagy nincs meg."
/Idézet: Federico Fellini, Képet Anyósom készítette/

2010. szeptember 26., vasárnap

Titánok harca


Szombaton nagy erőkkel keresgéltük, hogy megvesszük blue-ray-en, mert hát amennyit láttunk belőle az alapján jónak tűnt, jó a hanggal és a látvánnyal. Nem találtuk sehol, pedig – más okból kifolyólag – jártunk pár műszaki cikkes üzletben. Utólag most már azt mondom, nem is baj, igán kidobott pénz lett volna.


A hatalomért folytatott harc során, mióta világ a világ, emberek királyokkal, királyok pedig istenekkel mérik össze erejüket. Az istenek közötti küzdelem azonban elpusztíthatja az egész világot.
Perszeusz (Sam Worthington), akit isten nemzett, de ember nevelt fel, képtelen megvédeni családját az alvilág bosszúálló istenétől, Hádésztől (Ralph Fiennes). Veszteni valója már nincs, így vállalja, hogy egy csapat mindenre elszánt harcost a pokol ura ellen vezet, mielőtt az megszerezné Zeusztól (Liam Neeson) a hatalmat.
Veszedelmes útjuk során Perszeusz és bátor katonái tiltott világokon verekszik keresztül magukat, olyan tájakra jutnak el, ahova ember még nem tette be a lábát, ahol démonokkal és ismeretlen fenevadakkal veszik fel a harcot. Perszeusz egyetlen esélye a túlélésre, ha elfogadja a benne rejlő isteni hatalmat, és képes sorsa fölé emelkedni, rátalálva saját végzetére.

A hasonló sztorira épülő Percy Jackson jelentősen jobban tetszett, mint ez. Már a film felénél tartottunk, amikor még alig történt valami említésre méltó. Kicsit túlzásba vitték a monumentális jelenetekre való törekvést...valahogy elsikkadtak afelett, hogy egy filmnek nem hátrány ha története is van és nem hátrány ha  előremutató események is vannak benne a töltelék mellett. Mindenesetre nálunk nem fog túl gyakran a dvd-lejátszóban vendégeskedni a film. S immár eszünk be sem jut a brd változat beszerzése. (Dvd borító)

Kekszes őzgerinc

Vendégváró süteménynek készült, mert nem ártott neki az álldogálás. Úgy készült, ahogy régen nálunk a lakodalmakban elmaradhatatlan volt. Ez konkrétan az esküvős verzió, nagynénémtől, bár akkor nem őzgerincbe tette, hanem zsírpapírral tekerte fel, vékonyabb rúdnak, hogy a szeletek éppen falatnyiak legyenek. Ha otthonra csináltuk anyuval, akkor az másként készült. 


Kekszes őzgerinc
Hozzávalók: 
25 dkg darált háztartási keksz (CH 183,0g)
20 dkg darabokra tördelt háztartási keksz (CH 153,4g)
1 ráma kocka (25 dkg - CH 1,0g)
2 dl víz (CH 0,0g)
25 dkg porcukor (CH 249,8g)/10 dkg fruktóz+20g vaníliás cukor (CH 99,5g+20g)
fél dl rum (lehet aroma is - CH 0,0g)
2 dkg kakaópor (CH 2,1g)
marék dió durvára aprítva (6 dkg - CH 7,0g)
Elkészítés: A vizet a porcukorral (fruktózzal és vaníliás cukorral), rámával, kakaóporral feltesszük melegedni, hagyjuk addig a tüzön, amíg egynemű, sima állagú nem lesz. Ekkor hozzáadjuk a kekszeket, rumot ( vagy aromát), diót. Egy folpackkal kibélelt őzgerinc formába simítjuk és hűtőben hagyjuk megdermedni.


Ha normál változatban porcukorral készítjük, akkor egy adag 596,3 gramm szénhidrátot tartalmaz, míg a fruktózos vaníliacukros verzióban 466 gramm. Összesen 19 ujjnyi vastag szelet lesz egy adagból, tehát 31,4 gramm vagy 24,5 gramm szénhidrátot tartalmaz egy szelet sütemény.

2010. szeptember 24., péntek

Silver Resort - Balatonfüred


Jó pár éve már, hogy utoljára Balatonfüreden jártam. Akkor is szép volt már a Tagore sétány, de most még tökéletesebb. A szállodát pedig igazán odaillőnek éreztem. Ahogy beszéltük a kollegákkal...Európa bármelyik városában megállná a helyét a Balaton partnak ez a része.


Itt is a szervezés alatt kezdődött a jó kapcsolat. Kiemelkedő volt a hozzáállás. Amikor pedig megláttuk a szállodát, hát teljesen elámultunk:) Minden kollega elismeréssel nyilatkozott a szállodáról, a szobáról. S az étkezéseknél is teljes volt az öröm.


Két napot, egy éjszakát töltöttünk a szállodában. Ezalatt végig a rendelkezésünkre állt a konferencia terem, illetve az előtte található kis terület, ahová a bekészítéseket kaptuk. Remek volt az ellátás. Ha valami elfogyott kérésre azonnal pótolták. A vacsora utáni játékos programunkhoz is biztosítottak bekészítést:)

Étkezésből hármat töltöttünk a szállodában. Két ebédet és egy reggelit. Mind a két ebéd nagyon jó volt. Nem fogom tudni pontosan felsorolni a fogásokat, de bőséges volt a választék, igényes a tálalás. Két féle leves, öt féle főétel, négy féle köret, és több verziós desszert (sütemény, gyümölcs, fagylalt, sajtok) közül lehetett választani. A reggelinél is csak pozitívat tudok mondani. Mi közepes időben mentünk le, de akkor még mindig tökéletes volt a tálalás, mindenből volt bőven kirakva és nagyon bőséges volt a választék. Icipici kritikai észrevétel, hogy a rostos ananászlé és grapefruit mellett én hiányoltam a narancslevet a választékból.


A szoba szerintem szép volt, elég tágas. Az ágy volt talán egy picit kicsi, de erről érdemben a két méter közeli fiú kollegák tudnának nyilatkozni, mi a kolleganővel végülis elfértünk rajta. A fürdőszoba kifejezetten tágas és jól felszerelt. Az erkély és a kilátás pedig minden vitt. Hosszabb távon is szívesen ébrednék erre a látványra.


A szobai és külső fotókat a szálloda honlapjáról vettem. Az étel fotókat én készítettem a második ebédünknél.


Tölgyfa Csárda feet. Figula Pincészet

Az idei céges szervezetfejlesztős rendezvényünk keretében két (najó majdnem három) vendéglátó egységről is beszámolhatok, méghozzá mind a kettőről igen pozitívan.

A Tölgyfa Csárdával  és a Figula pincészettel is a jó kapcsolat már a szervezéssel indult. Nagyon rugalmasan és ötletesen álltak hozzánk és ezt igazán szerettem. Akkor még csak sejthettem, hogy a közösen prezentált borvacsora is tökéletes lesz.




A parton lévő hoteltől a Figula pincészetig városnéző kisvonattal jutottunk fel (ennek megszervezésében is az étterem segített). A pincészetnél friss krumplis pogácsával és könnyed(nek tűnő) illatos fehér borral (Muscat Lunel 2009) vártak. Rövid ismertetőt hallottunk a borvidékről, a pincészetről, majd megnéztük a szüret hevében „égő” pincét. Ezután pedig átsétáltunk az étterembe...pár lépés csak:)


Az étteremben a félig nyitott teraszon kértük az elhelyezést, amit nem is bántunk meg, annál is inkább, mert amikor hűlt az idő becsukták, s a hősugárzókat is bekapcsolták.

Rajtunk kívül még egy komolyabb méretű német túrista csoportot is vártak. Nekik cigányzene és cigány folklór műsor is gondoskodott a szórakozásukról (persze így némileg a miénkről is).

A menü és a hozzá kínált borok a következők szerint állt össze:


Újházy tyúkhúsleves - Csopaki Olaszrizling Selection 2008



Hortobágyi palacsinta - Merlot Rosé 2009 Új Generáció


Pácolt mangalica tarja hagymás tört burgonyával és Káposztás rétessel - Bordoma 2008/ III 2008 (Cabernet Sauvignon -Cabernet Franc- Merlot)


Szilvás pite gyümölcs öntettel - Tihanyi Cabernet Franc Válogatás 2008

Tökéletes volt, nem is tudnék semmire kritikai észrevételt tenni (ha csak azt nem, hogy nem sikerült kideríteni, hogy pontosan milyen is volt az a gyümölcs öntet a szilvás pitén, s ez az egész csoda hogyan késült;)). Csak így tovább, ilyen finom ételekkel és ilyen lekesedéssel. Én egész biztosan fel fogom keresni magánszemélyként is őket.

Számomra kedves mozzanat volt még, hogy amikor helyet foglaltunk, megérkezett az étterem két cicája is, akik egészen addig nem is hagytak minket el, amíg a tányéron lévő maradékokat meg nem kapták. :D

/A borok képeinek összevadászása nem volt egyszerű feladat…szóval végülis ez egy kritikai észrevétel a pincészet részére, hogy nem lenne hátrány, ha a honlapjukon a frissebb boraik is megtalálhatóak lennének;)/ A külső fotókat mind a pincészetről, mind az étteremről a saját honlapjukról vettem.


2010. szeptember 20., hétfő

Cukkinis-hagymás-sonkás quiche

Ebéd után szundikáltunk egyet pótolva az éjszaka elmaradtakat. Sokat azonban nem tudtunk, mert vacsorára vendégeket vártunk. Nem éreztem magam elég erősnek, bármilyen komoly étel elkészítésére. Így esett a választásom a quichre, mert ezzel viszonylag kevés munka volt, s remekül fel lehetett hozzá használni mindent, amit a hűtőben találtam.



Cukkinis-hagymás-sonkás quiche
Hozzávalók: 1 csomag friss leveles tészta, 10 dkg sonka, 10 dkg cukkini, 1 kis fej hagyma, 3 tojás, 2 dl tejszín, 1 dl tej, só, bors, kevés vaj, 10 dkg reszelt sajt
A jénait kivajaztam és beletettem a tésztát. Majd a 180 fokra előmelegített sütőbe tettem 10 percre. Közben kockára vágtam a megtisztított hagymát, cukkinit és a sonkát. Kézi habverővel összekvertem a tejszínt, tejet, tojásokat kevés sóval és borssal megfűszerezve. Az elősütött tésztán elosztottam a hagymát, sonkát és a cukkinit, majd ráöntöttem a tojásos masszát. Ezután rátettem a tésztából kimaradt csíkokat is. 20 percre ment a sütőbe, ekkor kivettem és rászórtam a reszelt sajtot, majd a sajt pirulásáig (10 perc volt kb.) sütöttem még.
/Fotót később pótolom/


Rosinante – már megint:)

Na igen, hazaérkezve az esküvőről, gyorsan lepakoltunk és már tekertünk is ki Szigetmonostorra, hogy finom ebéddel kényeztessük magunkat a Rosinante-ban. Nem telefonáltam asztalt foglalni és nem vittem fényképezőgépet gondolván, ezúttal csendesen ebédelünk egyet inkognitónkat megőrizve.

Odaérkezve feldíszített autók egész serege fogadott. Nem volt nehéz kitalálni, hogy szombaton náluk is esküvő volt. Bementünk, ahol Eszter és a távozó esküvős csapat fogadott. Eszter mondta, hogy háromtól ismét esküvő lesz náluk és hát most éppen nem ők a nyugalom szigete, de ha ez minket nem zavar, akkor természetesen nyugodtan ebédelhetünk náluk. Nem zavart, sőt odáig voltunk a vérbeli vendégszerető vendéglátós hozzáállástól:) Gyorsan kaptunk étlapot, s terítettek is nekünk…majd pillanatok alatt vége lett az inkognitónak is, mert Eszter persze felismert, hogy mi vagyunk a Gumimacik.:)

Az étlap számunkra teljesen új volt, hiszen majdnem egy éve már, hogy utoljára ott jártunk. Azért tudtunk válogatni, s szokásos hibánkba estünk bele…éhes szemmel válogattunk, majd folyamatosan telő pocakkal nem voltunk képesek megenni, amit kértünk.

A választottak és az észrevételek róluk:



Étvágygerjesztő falatkának az étterem ajándékaként kaptunk padlizsánkrémet és pirítós kenyeret hozzá. Mennyei volt...el is raktároztam a receptet a kipróbálandók közé...remélem a jót találtam meg a blogon;)

Előételnek:


Pirított kacsamáj sült zöldhagymakrémmel és kukoricás házi zsömlével
Nagyon finom volt. Tökéletes harmónia, kényeztető a meleg kukoricás zsömlével (aminek a receptjét nagyon szívesen megtudnám;))

Levesnek:


Hideg kápiakrémleves kecskesajttal
Nos ez számomra túl tömény volt. Még annak ellenére sem tudtam megbirkózni vele, hogy loptam a ketrecből.


Tárkonyos vadmalacleves vargányás ketrecben
KáeM választása. Ő megette, én is belekóstoltam, mind a ketten egy picit sósnak éreztük. A vargányás ketrec viszont mennyei volt.

Főételnek:


Omlós fokhagymás mangalicatarja pirított burgonyával és sülthagymával
Hát igen, itt már voltak nehézségek, mert kezdett a pocak nagyon tele lenni, pedig tényleg nagyon omlós volt a hús, a hagyma kellemesen ropogós, a pirított krumpli pedig krémes. De még az adag felét sem tudtam elfogyasztani. (Azért nem maradt ám meg, hétfőn ebédre elfogyott).


Házi marhaburger tejszínes vargányával, frissen sütött burgonyachipsszel és pórészalmával
Hozzám hasonlóan KáeM-nek is eltelt a pocakja, így az ő főétele is inkább csak kóstolás áldozata lett ott helyben. Fogyasztásra csak hétfőn került sor. Belekóstoltam, nagyon finom volt a hús is, illetve a chipsz is. A vargánya mártás az én ízlésemnek kicsit sok volt íznek, de hát mit is várunk tőlem, aki nem igazán kedveli a gombát:)

Desszertet már nem mertünk bevállalni, bár erősen gondolkodtam, hogy kapásból elvitelre kérhetnénk:) De kihagytuk. Ebéd közben lehetőségünk volt a szépséges, mosolygós Dáviddal is megismerkedni:) S Eszter és a pincérfiú is nagyon figyelt ránk és folyamatosan kérdezgették, hogy elégedettek vagyunk-e. Nem titkoltuk a véleményünket, Eszter pedig külön megkért, hogy írjunk róluk ismét, ezért hát készültek fotók, bár csak a telefonnal (elnézést a minőségért, az ételköltemények igazán megérdemelték volna a profi gépet is, de hát az az esküvő okán otthon pihent). A levest nem engedték kifizetni, mivel, hogy azt mondták náluk az az elv, hogy ami nem ízlett azt nem kell kifizetni. Pedig bizonygattuk, hogy nem arról volt szó, hogy nem ízlett, csak egyszerűen rosszul választottam. Azért megoldottuk;) Sárga rózsával, boldog mosollyal és a felcsomagolt főételeinkkel távoztunk, éppen akkor, amikor a három órakor esedékes esküvő menyasszonya megérkezett:)

Reményeink szerint hamarosan visszatérünk, hiszen Eszter felhívta a figyelmünket, hogy két hét múlva új étlap lesz már. S ha lesz külsősök számára nyitott Szilveszteri buli, akkor azon is részt szeretnénk venni.


Kont Étterem Hédervár – Esküvői vacsora



Sógornőm (KáeM nővére) hajtotta a hétvégén a házasság igájába a fejét szombaton, ennek kapcsán kerültünk a fent említett intézménybe.

Az esküvő domináns színe a zöld és a fehér volt. Annak ellenére, hogy a vőlegény foci rajongó nem gondolnám, hogy a színek a Fradira, vagy a Győri ETO-ra próbáltak utalni, annál is inkább, mert információim szerint a menyasszony választotta:)

A dekoráció szép volt, nem volt túl spilázva. Az ültetést kicsit szerencsétlennek éreztem. Szűknek bizonyult az étterem ennyi vendégnek, mert hát a főasztal igazából nem tudott kiemelődni, s ha a fotós és videós kényelmesen (használható felvételeket készítve) akart hozzáférni az ifjú párhoz, akkor nekünk el kellett hagynunk a helyünket egy időre. Ami nem gond, de általában nem szoktak ennyire közel ültetni senki a főasztal mellé.

A vacsora 19:30-kor kezdődött, előtte volt a polgári szertartás az étterem udvarában, ahol volt némi pogácsa és üdítő vendégfogadásként. Számomra meglepő volt, hogy az asztalokra a vacsora előtt csak sós sütemények voltak kirakva az édesekből semmi.


A vacsora felszolgálását nagyon pontosan kezdték ami - tekintettel a vendégek éhségére – nagyon jó gondolat volt;) Az első fogás tyúkhúsleves volt zöldségekkel, cérnametélttel és színhússal (semmi csont és bőr). Nagyon finom volt az íze, később bántam, hogy végülis önmegtartóztatást gyakorolva nem szedtem kétszer.

A második fogás vegyes tál volt petrezselymes krumplival és rizzsel, illetve vegyes salátával. A sültes tálon sajttal és sonkával töltött rántott sertésszelet volt, sajtos-tejszínes csirkemell, rántott csirkecomb, illetve sült hús szeletek, amihez külön kínáltak egy gombás mártást. A sajttal és sonkával töltött rántott sertésszeletet és a sajtos-tejszínes csirkemellet kóstoltuk, salátával és a két féle körettel. Előbbinek nem tetszett a fűszerezése, utóbbival viszont teljesen elégedett voltam. A saláta finom volt, bár az eseményre tekintettel talán kicsit túl sok volt benne a hagyma. A köretek közül a rizs tökéletes volt, a krumpliban én találtam több nyersebb darabot is.

Záróakkordként érkeztek az édes süteményes tálak, illetve külön asztalra a táncparkett mellé két torta is. Majd 10 órakor érkezett az esküvői torta 4 féle ízben (ha jól emlékszem: eszterházi, csokoládé, fekete erdő és gesztenye). A süteményekért nem az étterem volt a felelős, hanem a győri Kálvária cukrászda. Nos ők számomra egyértelműen a messze elkerülendő kategóriába esnek, igaz, hogy a házi süteményes lakodalmak és a sajátunk a Kapitány Cukrászdával magasra tette a lécet.

Éjféli vacsorának svédasztalra a sülteket tálalták ki újra, illetve töltött káposztát is vételezhettünk tejföllel, kenyérrel. Ez utóbbit teszteltem kis mennyiségben. Ha jól láttam két féle változat is volt, simán tekert és volt szálas káposztával gazdagon körülpakolt verzió. Egy tekercset próbáltam…nem az én ízlés világom volt, bár nem is voltam igazán éhes.

A felszolgálás végig nagyon gyors és flott volt, mindenhová jutott bőségesen az ételekből. Röviditalokból volt egy „bár” (egy jéggel töltött teknőben feküdtek az italok: Jägermeister, két féle pálinka, Krémlikőr, Jonny Walker), ahol önkiszolgálás volt, de a vacsora előtt a pincérek is körbe jártak tálcákkal kínálni. Egyéb italok tekintetében Coca-cola szénsavas termékek, Next alma-, barack- és narancslé, vörös és fehérbor (folyó bor, nem palackozott), sör és ásványvizek voltak az asztalra készítve. Ezek fogyására nem igazán figyeltek a pincérek, kérésre természetesen hoztak abból ami elfogyott.

A gasztronómiai szempontból – számomra - nem éppen sikeres nap (este) buli szempontból annál jobban sikerült. A nyitótánctól lényegében folyamatosan táncoltunk egészen hajnali háromig, amikor is a zenekar úgy döntött, hogy nekik elég volt, nem vállalják a további zeneszolgáltatást annak ellenére sem, hogy az ifjú párral – információim szerint – előzetesen úgy egyeztettek, hogy 2ig szól a megállapodás, de utána is maradnak, ha kell, 10 ezer forintért minden megkezdett óránként. Hajnali háromkor mégis elköszöntek, s mi a kemény mag megértük, amit eddig még sosem: kidobtak egy esküvőről:P Pedig szolgalmasan dalolgattuk az ifjú párnak, hogy „Nem, nem, nem, nem, nem ,nem, nem megyünk mi innen el, míg a gazda, házi gazda furkós bottal ki nem ver….

Az étterem egyébként ezen a ponton kapott egy nagy piros pontot, mert rögtön kapcsoltak be nekünk táncolható zenét, de ezután már nem éledt fel ismét a buli, legalábbis számunkra, mert mi elköszöntünk.


/Amint kapok további képeket még teszek fel: tortáról, dekoráciról, süteményekről/


Printfriendly